Az ismeretlen Ságvár

Az őszi szünetben szerdától vasárnapig hazautaztunk a gyerekekkel anyukámékhoz, Ságvárra. Ők már ott élnek hét éve, tehát maga a falu a címmel ellentétben nem ismeretlen, na de a környéke! Egyszer voltunk családilag a Bújó-liknál, egyszer meg, még öt éve, Marcival vettünk részt a Löszölő/Tökölő teljesítménytúrán. Szóval számomra tulajdonképpen a környék se teljesen ismeretlen, de semmiképp sem az a népszerű, sokak által bejárt, részletes térképeken ábrázolt vidék, mint ahol eddig futottam.

Ha már a térképnél tartunk, ennek a beszerzése volt az első programpont. Először is kinéztem a turistautak.hu-ról, hogy szerencsére vannak Ságvár környékén jelzett turistautak: alapvetően egy sárga sáv és egy piros kereszt, illetve a sárga sávról leágazó L és barlang jelzések. De milyen papíron létező, magammal vihető térkép tartalmazza vajon ezeket? A Balaton-térképekről már hiányoznak, a Zselic-térképeken meg még nincsenek rajta. Webshopban találtam Somogy megye turistatérképet, ami valószínűleg jó lett volna, de mire ideérne, ha megrendelem... Végül a két fehérvári Alexandra könyvesboltban nyomoztam, és a nagyobbikban eladói segítséggel találtam olyan Balaton és környéke kerékpáros térképet, ami a bicikliutak mellett tartalmazta a turistajelzéseket is, csak nem annyira részletesen, mint a turistatérképek. Örültem neki, megvettem, most már biztos voltam benne, hogy akarok ott terepfutni.

Ságvárra érkezve megmutattam a térképet apukámnak, mutattam, merre mennék a sárga sávon, idő függvényében itt vagy amott fordulnék hazafelé, ilyesmik. Egy Ürümajor nevű hellyel kapcsolatban felhívta a figyelmemet, hogy ott inkább ne keljek át a patakon, inkább az innenső oldalán maradjak, ott is van földút, amin elmehetek addig, amíg a jelzés is visszatér a patakon át. Azért ne keljek át, mert Ürümajorban van vagy öt kutya, akik majd jól rámrontanak.

Ezzel a munícióval indultam el másnap kora délután, ebéd után, amikor a gyerekeket lefektettem aludni. Délelőtt még megkerestem a faluban a jelzéseket, szépen együtt indult a templomtól a piros kereszt és a sárga sáv, én a sárgát választottam, mert ahhoz esett közelebb Ürümajor, gondoltam, legyek túl az elején a félelmetes szakaszon. A temető mellett hamar kiértem a faluból, felkanyarodtam a szőlőhegyre, rátértem az első, a környékre nagyon jellemző löszös mélyútra.

A faluban még sűrű jelek megfogyatkoztak, ahogy elfogytak a villanyoszlopok, itt a löszfalon nem is lehetett volna hova festeni, de egy-egy gyökéren megtaláltam azért, meg letérni se volt hova. Tisztára paráztam, egyrészt, hogy ez nem a nagy, ismert turistaútvonalak egyike, valószínűleg nem fogok emberrel találkozni, mi lesz, ha eltévedek. Másrészt meg, hogy pontosan melyik kanyar után is jön ez az Ürümajor, hol rontanak majd rám a kutyák. Ehelyett a dombra felérve ez várt:

Szép, nem? Hogy mit tudnak rejteni ilyen kis somogyi dombok is :)

Aztán mentem tovább, most lefelé, itt megint sűrűbb jelzések mentén, de egyszer egy Y kanyarban szerintem kétféleképpen volt értelmezhető, hogy merre, én meg inkább az erdőbe mentem, mint kiderült, rosszul tettem, bár szép volt. Amikor rájöttem, visszafordultam és megnéztem az Y másik ágát is. Nemsokára megláttam a rettegett majorságot, fülem-farkam behúzva óvakodtam arrafelé, de láttam kerítést, autót, tehát ember is van ott, viszonylag messze volt, és kutyaugatást nem hallottam, viszont a patak innenső oldalán nem láttam utat, tehát óvatosan bár, de átkeltem, és spuri a másik irányba. Nem jött utánam egy kutya se, pár perc után kiengedtem.

Ekkor hopp, elém ugrott egy sárga L jelzés. A térképemen nem szerepelt, illetve sokkal arrébb, a Börevárnál. Az még nem lehet itt, de az L-ek romokhoz szoktak vezetni, nézzük már meg, mi van itt. Letértem a sárgáról az L-re, bevitt szép kis dombok közé, majd fel az egyikre, egy kis csúcsra.

A fák mögött egy kisebb mező, a túloldalán megint fák, talán az egyiken a jelzést látom halványan? Rom sehol. Nézzük meg: átfutok a mezőn, tényleg ott a jelzés, még mindig az L, átvisz egy kis erdősávon, majd abból kibukkanva kinyílik a végtelen:

A távolban Siófok... Arra gondolok, talán ez mégis a Börevárhoz vezető sárga L, de lehet, hogy ez az út Siófokról jön erre, és én most nem a vár felé, hanem Siófok felé megyek rajta. Mindenesetre megérte megnézni. Visszafordulok, lefutok ott, ahol az előbb feljöttem, és most a dombokat fotózom:

Megtalálom újra a sárga sávot, kicsit azért megkönnyebbülök, most már irány rajta a térkép szerint előre. Mezők, erdősávok váltják egymást, sok a vadkerítés az út mellett, a sárga jelzés jól követhető. Egyszer még útbaigazító táblába is botlok, mutatja, hogy merre hány kilométer Ságvár, a Bújó-lik vagy a Betyár-barlang, ez is olyan megnyugtató.

És végül egy kanyar után beérek az erdőbe, és ott a patak. Itt kell átkelni - erre mondta apukám, hogy jöjjek el eddig a patak másik oldalán, hát a turistaútnak a térképen ábrázolt félcentis eltérése a pataktól a valóságban sokkal több, és volt közben domb, völgy, mélyút, minden. Más a léptéke ennek a kerékpáros térképnek.

Jaba patak

A híd után csak pár méter, és tábla mutatja, hogy húsz méterre ott van a Képesfa. Ez itt Ságvár egyik nevezetessége, egy hatalmas tölgy, festett képpel a törzsén, búcsújáró hely is, turistacélpont, a Löszölő/Tölölő teljesítménytúrák egyik ellenőrzőpontja. Megállok, megcsodálom, elolvasom a fára rögzített ismertetőt.

Itt döntenem kell: megyek tovább a sárgán, és a térkép szerinti nagyobb kört futom, vagy lekanyarodom a sárga kereszt jelzésre, és a kisebbet? Mivel már itt is bő kilenc kilométernél járok, a kerékpáros térkép léptéke alapján nehezebben tudom felmérni, mennyi is van még előttem, óraátállítás után vagyunk és korábban sötétedik, plusz arra is gondolok, hogy Csongor vajon mit fog szólni, ha felébred és nem vagyok otthon - szóval a rövidebbet választom.

Olyan mélyútra térek, amit sűrű erdő vesz körül, és ennek megfelelően mély avar borítja. Úgy csörtetek, hogy most meg azon morfondírozom, hogy ha a vaddisznó csörtet utánam, azt se hallom meg. De nem tudok mást tenni ebben a mély avarban. A löszben pedig szinte élőben lehet követni a víz felszínformáló hatását: ha most esne, itt zúdulna le, és itt mélyítené tovább az árkot:

Felérek a mélyút tetejére, kicsit megállok, és észreveszek egy szajkót. Igazi mátyásmadár a kék tollaival, csak csodálom, még sose láttam ilyet. És mintha nekem állna modellt, illegeti magát egy fa csúcsán, nem is állok ellen neki, próbálom lefotózni.

És ahogy ott állok, és bénázom a telefonom fényképezőjével, a szajkó elrepül, és mielőtt még bosszankodni tudnék, előttem, szinte a közvetlen közelemben előbukkan az erdőből egy, kettő, három szarvas! Egy hatalmas és két kisebb, az elsőn szinte látom az erőlködést, ahogy a meredek partoldalban kapaszkodik felfelé, majd felér az útra, és már szökken is fürgén, utána a két kisebb. Át az úton, fel a dombon az erdőbe, távolabb megállnak, és visszanéznek rám. Én meg szóhoz se jutok, állok és csak nézek, és már el is felejtek mindent, a parát és a csörtetést és mindent, gyönyörű a természet és az erdő, és szarvasokat láttam! És ahogy ocsúdok fel és indulok, két lépés után átvág előttem a negyedik... hát ezért néztek vissza :)

Na jó, menjünk tovább, nemsokára ezen a dombon is felérek, és balra nézve ezt látom:

Na jó, megmutatom közelebbről:

Igen, az ott a Balaton :) És ez már a piros kereszt jelzés, még egyértelműbben és sűrűbben felfestve, mint a sárga, most már teljes nyugalom van a szívemben, hogy nem fogok eltévedni és hazaérek. Úgyhogy futok, megint erdősávok, egy irtás felszántva, most lefelé szinte végig erdők, itt nincs szőlőhegy, mint az elején. Később, már aszfalton, megállok farkasalmát fényképezni

és csak véletlenül veszem észre felnézve, hogy a piros kereszt bevisz egy szűk ösvényre. Megnézem, lemegyek rajta, de egy olyan szemetes, szűk, úttalan vízmosásba visz, hogy nem is értem, mit akar itt, és a fejem fölött, nem messze ugat egy kutya, nem szívesen érnék ki oda, ahol ő vár. Ráadásul lent a vízmosásban elfogy a jelzés is. Én inkább visszamegyek az aszfaltútra erre a néhány utolsó kilométerre, és hamarosan meglátom a völgyben a falut:

Innen már tényleg nem tart soká leérni, már látom a temetőt, még egy domb, még egy domb, és kibukkan a templomtorony. Közben az erdőszélen megtudom, hogy nem is lett volna szabad ott lennem, mert folyamatosan vadásszák, napnyugta előtt három órától napkelte után három óráig nem szabad az erdőben tartózkodni, ami így október legvégén nagyjából két órát jelent dél körül a túrázásra. Mindenesetre nem néztek türkizkék vadnak :)

Magamban kinevezem a templomot célnak, hiszen itt találtam meg az első jelzést, innen egy hazaséta jó kis levezetés lesz, és Pétert is fel akarom hívni közben. Tehát készítek egy célfotót az árnyékomról, és hazasétálok.

Meglepően szép túra volt ezeken a nagyközönség előtt elég ismeretlen dombokon, úgyhogy bátran javaslom másoknak is. Kár, hogy a Löszölő/Tökölő túrák a legforróbb nyárban vannak, de egyszer csakazértis lefutom azokat is! :)

Táv: 15.25 km     Idő: 2:13:19    Szintemelkedés: kb. 170 méter