2013. október 6., vasárnap

Bakonyerdő

A mai futás volt az utolsó terepedzés a verseny előtt, és azt kell mondjam, okosan építettük fel a futásokat: volt a Bakonynána-Jásd-Kisgyón, kb. olyan távon, mint a verseny lesz, de kevesebb szintemelkedéssel. Aztán jött a Kisgyón-Fehérvárcsurgó, jóval hosszabb távon, de még mindig kevesebb szinttel. Ma pedig a múlt hetinél rövidebbet, de a versenynél hosszabbat, és minden eddiginél nagyobb szintemelkedésűt futottam :)
Ideális kirándulóidő volt, eleinte nem bántam volna, ha egy kicsit kisüt a nap, aztán amikor kisütött, már sok is volt. Már az autóút is csodálatos Bakonybélig, egészen alpesi az erdők, rétek, kis falvak váltakozó látványa. A Vadszőlő fogadót könnyen megtaláltuk, a nagyon kedves vendéglátó házaspárnál beszereztem az első pecsétet, térképeket is vettünk, bemelegítettem és indulás. Körülbelül az első öt percben fáztam, mindig rájövök, hogy nem kell a napsütést várni, meleg lesz, ha futok.
Bakonybél. Forrás: http://www.gerencefogado.hu/site/?f=121&p=291

Az első néhány kilométert aszfaltozott hegyikerékpár-útvonalon kell megtenni - szembe is jött egy csapat biciklis - aztán balra leválik a kék jelzés, és keskeny erdei ösvényen megkezdem a kapaszkodást felfelé. Itt sütött ki a nap, örültem, sokkal szebb lett tőle az erdő, pedig anélkül sem csúnya! Ezen a túrán igazán nem panaszkodhattam, hogy nem látok elég erdőt. Eleinte tölgyes, gyertyános és nyilván kőrises erdőben haladtam felfelé, csak sajnos ez utóbbi fát nem ismerem fel biztosan. A meredek ösvény lassan kiszélesedik és egyenesebb is lesz, és a bükkerdő határán ilyen gyönyörű kapun lépek át:
Forrás: http://www.panoramio.com/photo/51580050?source=wapi&referrer=kh.google.com

Aztán felfelé, hát ide vissza kell menni, fantasztikusan gyönyörű erdő, az az igazi bükk-katedrális, ezüsterdő, nyúlánk, karcsú, szürke törzsű bükkfák, ameddig a szem ellát. Alattuk zöld sarjak, kevés idei avar, nézek körbe-körbe és csodálkozom. Pedig lent még sajnáltam, hogy a halomsírok felé a zöld jelzés megy, nem a kék, azok miatt is vissza kell még jönni, de ez az erdő mindent megér.
Ezüsterdő - forrás: http://www.panoramio.com/photo/511806?source=wapi&referrer=kh.google.com

Figyelem közben a térképet, keresztezek egy-egy erdészeti utat, néha röviden rajtuk is haladok, itt sűrűn ki van jelezve az út, úgy, ahogy számomra ideális: amikor egy jelzést épp elhagyok, már látom a következőt. Nincs is más dolgom, csak a lábam elé figyelni - erről jut eszembe, az új terepcipőm elég jól vizsgázott. Azt vettem csak észre, hogy a bal lábam egy leheletnyit talán nagyobb, mint a jobb, mert arra tökéletes, a jobbon szorosabbra kellett kötnöm.
Szóval remekül haladok felfelé, persze időről időre belegyalogolok, de ennyi belefér. Jut itt is a szűk, egy embernek is alig járható ösvényből, ez is kiválóan jelezve. Egy nyiladékban egyszer csak kibukkan a Kőris-hegy csúcsán lévő radarállomás hatalmas gömbje, aztán újra eltűnik a fák mögött.
A kék utat egyetlenegyszer kell keresgélnem: amikor a csúcs alatt beleér a kerékpáros műútba, ami szerpentinezik felfelé, a kék meg az első néhány kanyart levágja, és meredek ösvényeken, néhol sziklákon kapaszkodva halad. Itt keresem az útról való letérést, visszatérést, de hamar megvan, végül pedig, az utolsó kanyaron már a műúton marad, és így ér fel a radarállomáshoz. A kerítésen a pecsét, friss pecsétpárnával, szép nyomatot kapok, majd megyek az iránymutató tábla szerinti ösvényre: ötven méter a csúcs és a kilátó. Megint egy kis sziklamászás, és ott van.
Vajda Péter kilátó, Kőris-hegy. Forrás: http://termeszetbarat.hu/turistautak/bakonybel_-_oreg-sed-volgye_-_baratok_utja_-_parajos_-_eleven-fortes_-_hatar-nyiladek_-_koris-hegy_t

A kilátó alatt a magassági pontot jelző kő, előtte tűzrakóhely, épp szalonnát süt egy kisebb társaság. A kilátóból pedig gyönyörű kilátás. Párás az idő, már nem süt a nap, milyen lenne, ha tiszta idő lenne... el se tudom képzelni, mert így is gyönyörű. Előveszem a tájolót, megpróbálom beazonosítani a falvakat, a környező hegyeket. Látom Bakonybélt, Szápár, Dudar, Csetény egyértelműen felismerhető a szélgenerátorokról, és a messzeségben egy jellegzetes alakú hegy a párában: először azt gondolom, a Somló, aztán a tájolás alapján azt, hogy a Badacsony, eszerint a fotó szerint megint csak a Somló:
Forrás: http://www.panoramio.com/photo_explorer#view=photo&position=11116&with_photo_id=16016436&order=date_desc&user=2114362

Kicsodálkozom magam, ezalatt áll az óra - azért túrázom is, nem csak elrohanok minden látnivaló mellett. Aztán indulok tovább, lefelé meredek, köves ösvény visz, a tájoló szerint ez nagyjából az észak-északnyugati oldala a hegynek (szerintem), és nagyon látszik, hogy ide még nem sütött be ma a nap. Nyirkos, párás, a fák felém lévő oldala nem ezüstös, hanem sötétzöldes. De szép így is :) Péterrel egyeztetünk közben, úgy volt, hogy Szépalmapusztán találkozunk, de ők közben Bakonybélben ebédelnek, úgyhogy változtatunk Borzavárra. 
Haladok lefelé, mellettem gyönyörű völgy, viszonylag hamar kiérek az erdőből, nagyon látványos, ahogy a bükk átvált vegyeserdőbe. Kis műút, aztán megint egy kis erdő, aztán egy szépséges rét, és már látom is a szépalmai ménest legelészni a dombokon. Szép lovak, tiszta alpesi hangulat megint. Karámok között kerülöm a hotelt, irány tovább, Borzavár következik, eleinte műúton, aztán párhuzamosan és nagyon közel, de okosan bevezet az erdőszélre a jelzés. Szedek egy mellényzsebnyi makkot a gyerekeknek, Regő a múltkor is úgy örült neki :) Ez egy kellemes szakasz, nagyjából sík, szép a kilátás a környező dombokra, néha hátra is nézek, ha valaki innen nézett volna, a rikító színű felsőmben látta volna, ahogy kilépek a bükkerdőből. Messze már a Kőris-hegy tetején a radar gömbje, hihetetlen, hogy ott voltam és onnan futottam idáig. Előttem a borzavári Templom-domb, amin neve ellenére nincs templom, ellenben a dombot megkerülve a lábam alatt kibukkan a torony. A templom háta mögött érek be a faluba, a fő utcán vezet végig a jelzés, már majdnem vége, amikor meglátom a postát, mellette a kisboltot, kerítésén a pecsétet. Sms Péternek, úgy számolom, ők még nem fejezték be talán az ebédet: inkább mégis Zircen találkozzunk. Ez meg Borzavár látképe, háttérben a Kőris-hegy a "labdával":
Forrás: http://gulyasattila.hu/kektura/zirc-nemetbanya/07-borzavar.jpg

Most azt gondolom, jó, hogy nincsenek itt, mert nagy lenne a csábítás, hogy autóval menjek tovább... Érdekes, a múltkor azt se nagyon éreztem, amikor már 18 km körül volt a lábamban, most meg a kb. 14 után már nem nagyon van kedvük menni ugyanezeknek a lábaknak... nyilván a szintemelkedés miatt. De nincs messze Zirc, most már befutok, ha addig élek is. Az út nagyon jól kijelezve, ötletesen (műanyagpalackból készített karikában laminált jelzés bokorágra húzva, mellette kőre festve) visz fel egy szép erdőszéli réten, aztán be az erdőbe. Emelkedik... Nem esik jól. Sokszor belegyalogolok, aztán futok, váltogatom. Pici erdei siklót látok (szerintem az). Gyakran vizsgálom a térképet, sok erdészeti utat keresztezek, meg egy patakot, mindig ellenőrzöm, hol vagyok, mennyi van még hátra. Amikor érzem, hogy már közel a cél, azért belehúzok. Még sűrű erdőben vagyok, amikor esküdni mernék, hogy autózajt hallok. Igen, egyre egyértelműbb. Aztán gyerekzsivajt. Ezek szerint közel a civilizáció, bár semmit nem látni belőle. Aztán tisztul az erdő, újra a gyerekhangok - arra gondolok, mintha ezek az én gyerekeim lennének, aztán elhessegetem, persze, hogy kerülnének pont ide. És kiérek a tisztásra, játszóteret látok, és bizony az én fiaim játszanak a játékokon, mögöttük az apjuk nézi a geológiai bemutatóhelyet! :) Hihetetlen, és hatalmas a kísértés, hogy itt hagyjam abba a futást mára, de a pecsét a vasútállomáson vár, az útvonal meg pecséttől pecsétig tart mégiscsak. Szóval tovább, keresztül Zircen, az apátság tornyai is vezetnek, és ott a cél, a vasútállomás.
Forrás: http://gulyasattila.hu/kektura/zirc-nemetbanya/02-zirc-templom.jpg

Lenyomom az órám gombját, és elvigyorodom: 2 óra 59 perc 54 másodperc. A magamnak kitűzött szintidő három óra volt. Hát, ez sikerült :)
Sajnos hozzá kell tennem, hogy ez az első pont, ahol végül nem kaptam pecsétet. Keresztül-kasul bejártam a vasútállomást, a személypénztár megszűnt, az Utasellátó étterem zárva. Végül a vasútállomás épületében lévő Volánbusz jegykiadó ablakban ülő hölgytől kérek egy pecsétet, bármit, csak rajta legyen, hogy Zirc. De ide még úgyis visszajövök, a Zirc-Bakonynána szakasz kimaradt, remélem, akkor kapok igazi kéktúra-pecsétet is.
És a slusszpoén: amíg én futottam, Péter a gyerekekkel megnézte a Pannon Csillagdát, a Bakonyi erdők házát, megebédeltek egy gyerekbarát étteremben, majd átjöttek Zircre, és körülbelül tíz perccel előttem értek a játszótérre, ahol én kiértem az erdőből. Mindenki remekül érezte magát ma, a gyerekek teli voltak mesélnivalóval, és még este is kérdezgették, hogy ugye milyen jó napunk volt :)

Táv: 19.6 km       Szint: 732 m      Tempó: 9.11 perc/km   (a többi adatot meg elnyomtam itthon az órán...)

2 megjegyzés:

  1. Komolyan meghozod az ember kedvét a kiránduláshoz! :)

    VálaszTörlés
  2. ugye, milyen jó nap :))) gratulálok!

    VálaszTörlés