Ismétlés, most már társaságban :)

Talán nem is emlegettem még ezen a blogon - meg a másikon se - hogy néhány hete csütörtökönként, ha sikerül úgy összehozni az estét, Polgárdiba megyek csapatban futni a DK lányokkal. A főszervező és az egész lelke Szilvi, aki amikor meghallotta, hogy én terepen is futkározom, nagyon lelkes lett, és mondta, hogy szeretne ő is eljönni velem egyszer. Megegyeztünk, hogy a Mecsek Trailig nem, addig keresem az útvonalat, ami se túl hosszú, se túl rövid, nem túl nehéz benne a szintemelkedés, de mindenképpen nagyon szép, hogy kedvet csináljon a terepfutáshoz. A legutóbbi futásomnál, szerdán, már tudtam, hogy megvan: a Gaja-szurdokot fogom ajánlani, de kicsit korábbról indulva, hogy többet lássunk a fehérvárcsurgói tóból, és Bodajkon befejezve - azt a kb. 5 km, napnak kitett, forgalmas és nagyrészt emelkedő aszfaltot Csókakőig most kihagynánk.

Sajnos más nem tudott jönni a lányok közül, de Szilvivel sikerült megbeszélni vasárnapra, ráadásul, mivel Marci nem volt itthon, elfértünk az autóban is öten, úgyhogy reggel mentünk Szilviért Polgárdiba, és onnan indultunk. Most nem volt fontos pecséttől pecsétig és végig a kék túrán menni, úgyhogy Péter a gúttamási bekötőút mellett tett ki egy földút leágazásánál, közvetlenül a tóparton. Köd volt, álmosan készülődő horgászok között kezdtünk futni skóciai hangulatban:

Tó a ködben

Egy-két kilométer ment közvetlen a parti földúton, aztán kicsit eltávolodva a tótól erdőbe értünk, és találkoztunk a piros jelzéssel. Nem sokkal később összeértünk a kékkel is, innen már olyan úton jártunk, ami nekem ismerős volt. Felértünk a Becsali kocsmához, aztán a víztározó gátjára, vadkacsákat néztünk a ködben. Induláskor 13 fok volt és kicsit vacogott a fogam ebben az időjárásban, de mostanáig bemelegedtem, és örültem, hogy a rövidebb nadrágot, rövidujjú pólót választottam, ha kisüt a nap, nagyon meleg lesz, ez látszott. 

Kiértünk a nyaralókhoz, és kereszteztük azt a műutat, amin a múltkor egész a Gaja-szurdokig mentem, mert a térképemen teljesen máshol ment a jelzés. Most aktuális térkép volt nálam, úgyhogy könnyen megtaláltuk: a helyes út a szőlőhegyen keresztül vezet, egy kedves szőlősgazda meg is kínált egy pohár borral, hogy jobban bírjuk :) Én örültem, hogy így tényleg, hivatalosan is a kék túra megfelelő szakaszát teljesítem, bár szerintem távban nem különbözik a műúttól, és szintemelkedésben sem nagyon. Amiben viszont különbözik, az az, hogy egyszer el kellett kergetnem négy (!) kutyát, szegény Szilvinek kutyafóbiája van, de nem vicc, komolyan, ezért nem fut egyedül. Nem voltak veszélyesek, könnyen elzavartam őket, de Szilvinek meg kellett nyugodnia, csak fokozatosan indultunk be újra. 

Hamarosan beértünk az erdőbe, fel egy fenyős dombra, ahol sikeresen bemutattam a terepfutás szépségeit egy eséssel, semmi bajom nem lett, mentünk tovább. A dombtetőn van egy kilátópont, szép időben gyönyörűen látszik a tó, most pedig ez:

Azért így is szép :)

A dombról lefelé meredek ösvény következett, nem futós, okosan lejövős:

Szilvi lefelé a kék úton

Aztán kiértünk arra a műútra, amin a múltkor én futottam, de most csak néhány métert tettünk meg rajta, és már be is értünk a Gaja-völgyi Tájcentrumba. Itt megkértem szépen a Napot, hogy most már a kedvünkért legyen szíves, süssön ki, és így is lett :) Úgyhogy ilyen fotók készültek a Gaja-szurdokban:

Szilvi a kis tónál

Szurdok

A copfos fotóz

Kiérve a szurdokból, jött a sziklás emelkedő, ami felvezet a tetejére. Hát, ez kemény, megint nem futós, de megéri :)

Ilyenen kell felmászni

Szilvi felfelé

Felért :)

Az iménti sziklák fentről

Timi a szurdok szélén

Itt már túlvoltunk a nehezén: a táv nagy részén és a komolyabb emelkedőkön is. Néhány vadkerítés létrás megmászása következett, és a szép, ápolt vadaskert, aztán kiértünk a tölgyerdőből, és elénk tárult a rég várt látvány, a Móri-árok és szemben a Vértes, alattunk Bodajk, kicsit távolabb Mór. Hálás voltam a napsütésnek, hogy ezt láthattuk, sűrűbb párában nem mutatott volna semmit:

Innen már csak leereszkedtünk a sípályán, be Bodajkra, ahol a játszótér mellett integetett a családom :) aztán autóval is megelőztek, és a cukrászdánál találkoztunk, itt készült a célfotó is:

Elfogyasztottuk a jutalomsütit, jutalomsört - ezt korábban megbeszéltük Szilvivel, hogy ha együtt terepfutunk, a végén megérdemlünk majd egy sört :) és megismerkedtünk egy társasággal, akik Pétert kérték meg, hogy készítsen róluk közös fotót. Egyikük Minnesotában olvasott a kék túráról, és eljött Magyarországra, hogy végigcsinálja! Hatalmas hátizsákkal, sátorral, ahogy azt kell. Írottkőtől indult, most még két túrája van vissza, elmegy Szárligetig, aztán Budapesten pihen egy kicsit, majd hazamegy, és később visszatér, hogy bejárja a másik felét is. Olyan jó volt egy ilyen emberrel találkozni! Itt a blogja: http://www.cricketstales.blogspot.hu/, amennyire eddig beleolvastam, úgy tűnik, jó hírünket kelti a világban. Azt hiszem, ő is örült nekünk, Írottkő óta először beszélhetett angolul valakivel, és amikor mondta, hogy térkép nélkül jött eddig, odaadtuk neki a hátralévő szakaszra a kéktúra-térképünket. 

Nagyon kellemes, élvezetes túra volt, direkt jó volt, hogy akadt benne szép idő és köd is, az erdő gyönyörű volt, és öröm volt valakinek megmutatni, és egy újabb rajongót szerezni a terepfutás számára :)

Ja, és amint talán észrevehető, direkt erre a futásra megvettem végre a telefont, ami tud fotózni és megy rajta a runkeeper, úgyhogy végre teljesen saját fotókat mutathatok - és néhányat Szilvitől :)

Gúttamási-Bodajk, 12.77 km, 289 m szint, 1:51:46