Szezonnyitó - ilyen volt Kaposvár

Tavaly a Kaposvár Dombjai Farsangi Félmaraton volt az első versenyem, szenvedős, kemény félmaraton, a végén kifulladva csak lerogyni tudtam az első padra. Ahogy megláttam, hogy megnyílt a nevezés idénre, már le is csaptam rá. Nagyon jó hangulatú és szép verseny, kigondoltam, hogy hagyományt kéne teremteni abból, hogy ott nyitom a versenyszezont.

Aztán persze jöttek a szokásos nyűgeink, ez már hagyomány minden verseny előtt. Most nem a gyerekek lettek betegek, hanem Péter, pedig olyan szépen le volt szervezve, hogy gyerekek a mamánál, ketten megyünk, most majd tud nekem szurkolni és vár a célban... Plusz az előző napokban leesett Kaposváron 35 centi hó, a hétvégére meg beígérték az erős szelet. Ez nem a futás miatt aggasztott, hanem az oda- és visszajutás miatt. Osztottunk-szoroztunk, kitaláltunk alternatív lehetőségeket, vonatot, mindenfélét, az utolsó pillanatig ott volt, hogy nem megyek, nézegettem a tavalyi érmet, hogy ez olyan szép, kell nekem idén is... Aztán végül úgy döntöttünk, hogy elindulok, ha tényleg hófúvás lesz és veszélyes útszakasz, akkor meg visszafordulok. Öltözködés közben úgy gondoltam, és hangot is adtam neki, hogy én erre a versenyre többet nem megyek, ez a stressz nekem nem hiányzik...

Az út rendben volt, bár már a szomszéd faluban elkezdett havazni, és nem sokkal Kaposvár előttig abba sem hagyta, viszont a szél nem fújt. Ha jól emlékszem, mínusz egy-két fok volt. A reggeli stressz elmúlt, hogy rendben megérkeztem, már tudtam, hogy lefutom és jó lesz. Felmentem Ágihoz, találkoztam Henivel és a híres Szimba kutyussal, aztán együtt indultunk a rajtba. Sok időnk most nem volt, az időjárás miatt nem érkeztünk korán, ne kelljen sokáig ott ácsorognunk. Készült pár before fotó, aztán beálltam a rajtba, jó hátra, mert tavaly elfutottam az elejét, idén semmiképp sem akartam. A célom a tavalyi időt egy picit megjavítani: 2:21 helyett legalább 2:20-at futni, és okosabban beosztani az időt, az erőt. Tavaly elrohantam az elején, a végén meg majd'meghaltam, ezt most nem kéne.

Mögöttem Feriék, valaki elolvasta a pólómat és megkérdezte: mit keres egy terepnyúl aszfalton...? Mire lenéztem a lábam alá, és megvolt a válasz: ez nem aszfalt! Vagy tíz centis, letaposott, keményre fagyott havon rajtoltunk.

Verseny előtt, lényeg a köröm :)

Rajt I.

Rajt II.

Sikerült nem elfutni az elejét, jól éreztem magam, az is jólesett, hogy már ismert pályán vagyok. Tavaly például az első lassú, hosszú emelkedőre azt hittem, hogy az már az öt dombból az első, aztán jól meglepődtem, de idén tudtam, mire számítsak. Az is egy elhatározás volt bennem, hogy az ötből négy dombot megfutok, ez tavaly, elsőre is sikerült, igaz ugyan, hogy teljesen kidőltem a végére, de most majd jobban beosztom az erőmet.

Aztán a harmadik dombon ez megdőlt: ott kellett (volna) kemény jégen felfutni, hát, abba inkább belegyalogoltam. A talaj a pálya legnagyobb részén letaposott, kemény hó volt, de volt itt minden: latyak, hókása, sónedves burkolat, aszfalt, jég, friss hó... tényleg nem egy aszfaltverseny. Képek közben:

Hallgattam közben a runkeeper jelentését a telefonon, jó kis tempót tartottam, a 15. kilométerig 6:30 körülit, nagyon elégedett voltam magammal, már csak 5-6 kilométer, és ha így marad, bőven megvan a javítás a tavalyihoz képest. Csak hát jön az ötödik domb, az utolsó, amit eleve nem is terveztem futósra. 

Nagyon jó hangulatú volt az egész futás, a frissítőpontokon jelmezesek, víz, izo, banán és cukor, mindent kihasználtam, az időjárás miatt jólesett volna hideg víz helyett valami meleg ital, de nem tudom, hogy oldották volna meg. Ami tavalyhoz képest egy kicsit hiányzott, az a lakosság biztatása: tavaly a nyolc fokban és tavaszi napsütésben mindenhol szólt a nyitott ablakokból és az autókból a Kaposvár Most rádió, küldték a futós zenéket és drukkoltak. Most, gondolom, a hideg miatt, ez sokkal ritkább volt, de persze ez érthető. A legjobb szurkolói pont egy óriás hóembernél volt, azzal a felirattal: "A hideg tesz keménnyé! - mondta a hóember". Ez azt hiszem, az idei verseny mottójává is vált :)

Rippl-Rónai villa

Szánkódomb

Na, hát jött az ötödik domb, teljesen fel voltam rá készülve, jól éreztem magam, nem voltam fáradt, elkezdtem felfelé is kocogni. Nem sokáig tartott, mély hó volt, szűken járható ösvénnyel, sok feltorlódott emberrel. Igyekeztem gyorsgyalogolni, előztem is többször, tiszta büszke voltam magamra, aztán feltámadt a szél. Valamennyi korábban is fújdogált, de most felerősödött, és itt fenn a havat is könnyebben fújta. Igazi Delta-érzés volt, amikor a felkapott porhavat az arcunkba fújta, vagy az ágakról a nyakunkba zúdította.

Megláttam a dombtetőt, ott a kápolna, akkor ezzel a nehezén túl is vagyunk, gondoltam, és nekikezdtem boldogan a futásnak, itt már sík, könnyebb lesz. De valahogy jobban megállt a síkon a hó is, mély hóba lépve egymás után kétszer is elestem, úgyhogy inkább gyalogoltam a lépcsőig, azon meg kifejezetten óvatosan lépkedtem lefelé. Tavaly csak nedves volt, lehetett rajta óvatosan lefelé kocogni (vaslépcső korláttal) de idén havas, csúszós. Leérve már tényleg tudtam újra futni, egy ideig egy Mahartos futóval haladtam együtt, kiderült, hogy közös ismerőseink is vannak. Úgy éreztem, lassú futással kipihenem az emelkedőt, de visszanézve azért jó kis tempós futás volt az, így a 17-18. kilométer környékén. Jött még két frissítőpont, közvetlen a domb után Péter Attila apukája pálinkával, abból nem kértem, meg azt hiszem, az utolsónál se frissítettem, hidegben nem volt annyi igényem folyadékra. A Kapos mellett a város felé tartó szakaszon észrevettem, hogy egy apró kavics, ami valószínűleg valamelyik latyakosabb részen került a cipőmbe, most szépen befészkelődött a belső talpélem alá. Egy ideig együtt futottam vele, gondoltam, már kibírom az a pár kilométert így is, de aztán 19 körül inkább mégis megálltam kirázni a cipőmet, zavart. Kicsit későn, mert sikerült egy kis vízhólyagot összehoznia a kavicsnak, de az már nem zavart a futásban, miután a kavicstól megszabadultam.

Jól meglepődtem, hogy milyen sokat rontott az időmön a domb. Kicsúsztam a 6:40-es átlagos céltempómból jócskán, és tudtam, hogy már egyszerűen nincs elég kilométer előttem ahhoz, hogy a teljes futás átlagtempóját jelentősen gyorsítsam. Azért még a 2:20 meglehet! Megláttam a vasúti felüljárót, emlékszem, tavaly ezen a szakaszon nagyon szenvedtem és frusztrált az érmekkel a nyakukban szembejövők látványa, hogy ők bezzeg már túl vannak rajta. Most nem, most azt éreztem a láttukon, hogy de jó, közel a cél.

A felüljáró aljában Ági várta Henit Szimbával, integettem, fotózott. Gondoltam, bele kéne húzni, jó lenne egy tempósabb célegyenest futni, de ahogy besüvített a cél a házak közé, söpörte le a tetőkről a havat, inkább lelassított. Kár, hogy akkor nem fotózott be valaki a cél utcájába, látványos lett volna. Aztán előttem volt a cél, befutottam, bemondtak, nyakamba akasztották az érmet és öröm, boldogság.

Félrehúzódtam, felhívtam Pétert, örültünk egy kicsit, reméltem, hogy Ági gyorsan ideér a pulcsimmal, mert tudtam, hogy ugyanabban a ruhában, ami a verseny alatt rajtam volt, így megállva a szélben hamar fázni fogok. Sorba álltam forró teáért, és közben oda is ért, én meg közben Henit fotóztam a célban. Felvettem a pulcsit, és jött még pár kép:

Ugye milyen szép :)

A gyönyörű érmet látva, meg persze a verseny hangulata miatt is, mégis inkább visszavontam, amit reggel morogtam: biztos, hogy ha egy mód van rá, jövőre is ott leszek, és Kaposváron nyitom a szezont!

A célból aztán hamar visszaindultunk Ágiékhoz, Ákos fantasztikus gulyáslevessel várt, és még forró fürdőt is kaptunk. Aztán én már akartam nagyon hazaindulni, ki tudja, milyen idő lesz, hiszen most már tényleg fúj a szél, meg a gyerekek is várnak a mamánál. Henit és Szimbát elvittem Siófokig, jót beszélgettünk, Szimba meg tényleg édes.

És a jutalom:

Ja, az idő megjavítása nem sikerült, 29 másodperccel futottam rosszabbat, mint tavaly :) de azt hiszem, az időjárási- és talajviszonyok ismeretében ez akár javításnak is nevezhető :) kicsit morogtam a másodpercek miatt magamban, aztán győzött az elégedettség, és a lényeg, a jobb idő- és erőbeosztás sikerült, feleannyira se purcantam ki, mint tavaly.

Kaposvár Dombjai Farsangi Félmaraton     21.1 km     380 m szint     2:21:50     6:53 perc/km