Újra egy futóverseny. Idén nem túloztam el :) a szinte már szokásosnak mondható tavaszi események megvoltak azzal a különbséggel, hogy a kaposvári félmaratont a Gánt Trailre cseréltem. Aztán jött a VTM, majd a Gerecse50, majd szeptemberig semmi. Ez persze így nem igaz, túrák nyáron is voltak, de futóversenyek nem. Szeptember elején futottam 11 km-t a Veszprém Félmaratonon, tök jó volt, de aztán derékfájás, sérülés és egyszerűen a motivációhiány is visszatartott a futástól. Még ekkortájt írt rám Juci, hogy futna novemberben egy félmaratont, de hasonló gondokkal küszködik. Visszakérdeztem, miért nem futja valakivel párban? Mire ő is, hogy jönnék-e vele :) hát lehet egy ilyen felkérésre nemet mondani?
Na persze ettől nem kezdtem rohamtempóban többet futni :) megvolt az éves nagy cél, a Pálos70, utána megérdemelt pihenés jött, aztán az őszi szünet. Ott kezdtem el az idő szorítását érezni, most már tényleg futni kéne, mindjárt november! El is kezdtem újra most már tényleg, és a versenyig feledzettem magam annyira, hogy egy nem gyors, de stabil 10 kilométer menjen. El is határoztuk, hogy nem versenynek tekintjük majd, hanem örömfutásnak, időeredmény nem számít.
Én szokás szerint Siófokról mentem és Marci jött velem szurkolni. Jucival is hamarosan találkoztunk, addig átvettük a rajtcsomagot, dumáltunk, ő átöltözött, még egy meleg teát is megittunk, aztán már menni kellett a rajtba. Ebben könnyen megegyeztünk már korábban: Juci futja az első kört, én nem szeretem a rajt előtti izgulós perceket, viszont szeretek célba érni. Ez a kép a rajt előtt készült rólunk:
Elfutottam Jucival a rajtzónáig, integetés, puszi, drukkolás és elindultak! Több hullám volt, Marcival pont megtaláltuk a váltózónát és tudtunk integetni, amikor ott szaladt el Juci, aztán előrementünk 3 kilométerhez. Utána már nem nagyon mertem keresni, hogy hol tudnánk még szurkolni, kicsit lementünk a partra, melegítgettem, aztán vissza a váltózónába.
Imádom az őszi, ködös, párás Balatont is, alig vártam, hogy a parton futhassak. Ehhez még egy csomót szurkoltunk a célban az első kört teljesítőknek, néztük az órát, tippelgettünk Marcival, hogy mikor érkezik Juci, aztán már ott is volt! Szélesen mosolyogva szaladt felém, nyújtotta a váltóbotot, és már indultam is. Az eleje meglepően könnyen, dinamikusan ment, vitt a lendület és a Siófokon futok...! - érzés :) azért azt rögtön éreztem a combomban ezzel együtt is, hogy a bemelegítés nemvolt tökéletes, de szerencsére nem a tempó a fontos most. Néhány kilométer után nekem is ott szurkolt Juci immár a családjával kiegészülve, és Marci is :) aztán lassú és számomra meglepően csendes és unalmas kilométerek következtek a hétvégi házak és apartmanok között. Nagyon szeretem ezt a környéket, de most valahogy annyira nem volt versenyhangulat! Megismerkedtem viszont a facebookról már ismert Kisházi família fejével (#erikaférje avagy Running parents címszavak alatt könnyebben megtalálható) és pár kilométert együtt koptattunk. A frissítőpontokon ettem, ittam, semmit nem szabad kihagyni, ha már befizettem a nevezési díjat :) aztán végre leértünk a partra, ezt már szeretem!
A nagy lendület után a 9-10.kilométernél jött egy kis holtpont, olyan fura volt, hogy 10 kilométernél már csak 500 méterre van a cél, pedig még a parton futunk. Valahogy ettől olyan érzésem lett, mintha nem bírnám végig, és kedvem támadt belesétálni, de ellenálltam, azt pedig tudtam tapasztalatból, hogy a legvégére előjön mélyről is az erő a befutáshoz. Perceken belül ott volt az utolsó két kanyar, sűrűsödtek az útvonal mellett a szurkolók, ismerősöket is láttam, pacsiztam is, aztán a célegyenesben megint ott voltak Juciék is. Jött az utolsó sprint, és behoztam a csapatot! Az időm nem világszám, de az adott edzettségi szintemen pont elégedett lehettem az 1:08-cal. Futottunk egy jót és ez a lényeg :) Az érmeket is én vehettem át, így megadatott, hogy Juciét én akaszthassam büszkén a nyakába :)
Nagyon jó volt ez így, a félmaraton sok lett volna most, ezt pedig öröm volt teljesíteni, és a társaság és az együtt töltött idő is ajándék volt :) Most már csak fenn kell tartani a futást, mert előttem állnak a következő tavaszi célok - ezekről majd később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése