2013. szeptember 21., szombat

Pentelei parkerdő

Ez a mai futás olyan, amit a fő blogomba már nem írnék meg. Tulajdonképpen semmi különös, csak egy edzés, és mégis, nekem olyan élmény, amiről érdemes beszámolni. 
Ebéd előtt indultam - a gyerekeknek ez már ebéd után, lefektettem őket aludni, de én már nem ültem le ebédelni, hanem öltöztem és indultam. Párperces autózásra van tőlünk a pentelei parkerdő, ennek ellenére csak egyszer futottam még, és csak az egyik felében, most is kicsit hülyén éreztem magam, hogy autóval megyek futni...? 
A parkerdő a Fehérvárra vezető út két oldalán terül el, az egyiken van egy erdei tornapálya, ott futottam egyszer, meg kirándulni voltunk már a gyerekekkel. A másik oldalán az útról is látszik a piros sáv és kereszt turistajelzés, de ott még sosem voltam. Majd most!
Odaérek, kicsit bemelegítek, és futok egy kört az erdei tornapályán. Két kilométeres kör, a pulzusmérőm pántjában kifogyott az elem, úgyhogy csak az óra van nálam, és csak stopperként üzemel. 13 perc alatt teszem meg a kört, nem mintha számítana, de a végén azért rápillantok, csak a miheztartás végett. Ideális a talaj, látszik, hogy tegnap esett, de már épp annyira felszáradt, hogy nem sáros, de nem is kemény, nagyon finoman ruganyos a talaj. A kör után irány tovább, most kezdődik az izgalmas rész: keresztül az úton, be az erdőbe.
Rövid szakaszon együtt kanyarog a piros sáv és a piros kereszt jelzés, aztán a sáv jobbra leválik. Keskeny, egy ember szélességű ösvény, pár méter után egy kis pihenőhelyhez vezet: kiépített tűzrakóhely, padok. Nagyon szép az erdő, még javarészt zöld, de a földön már sárga levelek. Nagyon tetszik, hogy tudom, milyen közel vannak a környező települések és autóutak, itt mégis egy kicsi, de igazi erdőben futhatok. 
A piros sáv kiér egy szélesebb, autóval is járható erdei útra. Egy szajkó száll fel előttem, megcsodálom, gyönyörű, színes madár. Később valamilyen ragadozómadarat riasztok fel, nem ismerem fel, mert csak a sziluettjét látom hátulról, ahogy alacsonyan vitorlázik előttem az ösvényen. 
Gyönyörködöm az erdőben, nagyon kellemes tempót futok. Itt éppen csak apró emelkedők vannak, gyakorlatilag laposnak számít a terep, néhol átugrok egy-egy kidőlt fát. Sok helyen vannak pihenők, asztal, szék, a jelzés is eltéveszthetetlenül vezet, látszik, hogy gondozott parkerdőben futok. 
Megnéztem előre térképen, tudom, hogy a piros sáv majd beér egy földútra, ahol a jelzés jobbra fordul Fehérvár felé, de nekem balra, Sárpentele felé kell majd mennem. Csak azt nem tudom, honnan fogom felismerni azt a földutat. Jellegzetes T elágazásba érek, szerintem ez lehet az, pont jön két futó Fehérvár felől, a biztonság kedvéért rákérdezek, ők is megerősítenek. Irány a jelöletlen szakasz Sárpentele felé, keresem a piros kereszt jelzést. Tudom, hogy valahol majd balra kell kanyarodnia, nagyon figyelek.
Köves, murvás útra érek, házakat látok a közelben, ez már Sárpentele. Rövid ideig oké, sejtettem, hogy be kell futnom a faluba, de vajon hol lesz a jelzés? Elhagyom a víztornyot és néhány házat, a kis templomnál valószínűleg temetésre gyülekeznek az emberek. Kicsit arrébb megkérdezek egy párt: nem tudják, de ahogy mutatom nekik, merről jöttem, visszafelé meg is látom egy villanyoszlopon a piros keresztet. Érdemes volt megkérdezni :) Még egy kicsit aszfalton vezet az út, mellettem az erdő, hopp, ott nyílik egy ösvény, csak nem arra kell mennem? Belesek, és igen, ott a jelzés.
Hát, ez a piros kereszt még sokkal szebb, mint az idefelé vezető út volt! Nem is gondoltam volna, ide majd elhozom a gyerekeket is. Megint pihenők minden kanyarban, hatalmas kiszáradt fák, egy helyen fakitermelés nyomai. A lábam előtt félreérthetetlen jelei annak, hogy előttem lovasok is jártak erre.
Egyszer csak egy hatalmas, sudár tölgyfán szalagokat pillantok meg. Mi lehet ez? Megállok egy kicsit megnézem. A fatörzsön újnak látszó, házikó alakú faragott fa tábla, egy arckép és a felirat: Guszti fája. A szalagok temetésen használatos szalagok, különféle természetbarát szövetségek, túrázó társaságok búcsúszavaival. Meghatódom, ez egy emlékhely, küldök én is egy köszönést Guszti bácsinak, és itthon utánanézek, mit is láttam.
Pár méterrel a fa után kiszélesedik az erdő, kis tisztás, újabb tűzrakóhely, padok, hatalmas esőbeálló, osztálykirándulásra is alkalmas hely. A szélén szikla:
Forrás: http://www.panoramio.com/photo/57535058

Az esőbeállóban kisebb társaság falatozik, a tisztásról pedig vagy hat ösvény ágazik szét. Megkérdezem, merre megy tovább a piros kereszt, de nem tudják, úgyhogy be-benézek az ösvények elejére, majd megtalálom: egyenesen vezet keresztül a tisztáson. Hamarosan behallatszik az erdőbe az autók zaja. A lábam alatt valami csillan: megtorpanok egy pillanatra, és felveszem az első idén talált vadgesztenyét. Tudom, hogy már közel vagyok. Nemsokára beérek a piros jelzéssel közös szakaszra, innen már egyenesen vezet az utam a műútig. Keresztülfutok rajta, és levezetésképp futok még egy kört az erdei tornapályán. Nagyon kellemes, élvezetes, abszolút nem megerőltető erdei futás volt, finom levegőn és szép környezetben.

Táv: 8.5 km     Idő: 54:54     Tempó: 6:28 perc/km     Kalóriák: 595

2 megjegyzés:

  1. Az Ok, hogy lefutod a távot, ügyesen választasz útvonalat, megszervezed az idődet, lubickolsz az megvalósított félórádban, de azt nem bírom felfogni, hogy minden pillanatot ilyen részletesen elmentesz közben és úgy adod át, hogy szívem szerint most elindulnék az erdőbe. :) Ügyes vagy nagyon......

    VálaszTörlés
  2. :) Fényképezek az agyammal és nagyon szívom be az élményeket :)

    VálaszTörlés