Pentelei parkerdő

Ez a mai futás olyan, amit a fő blogomba már nem írnék meg. Tulajdonképpen semmi különös, csak egy edzés, és mégis, nekem olyan élmény, amiről érdemes beszámolni. 

Ebéd előtt indultam - a gyerekeknek ez már ebéd után, lefektettem őket aludni, de én már nem ültem le ebédelni, hanem öltöztem és indultam. Párperces autózásra van tőlünk a pentelei parkerdő, ennek ellenére csak egyszer futottam még, és csak az egyik felében, most is kicsit hülyén éreztem magam, hogy autóval megyek futni...? 

A parkerdő a Fehérvárra vezető út két oldalán terül el, az egyiken van egy erdei tornapálya, ott futottam egyszer, meg kirándulni voltunk már a gyerekekkel. A másik oldalán az útról is látszik a piros sáv és kereszt turistajelzés, de ott még sosem voltam. Majd most!

Odaérek, kicsit bemelegítek, és futok egy kört az erdei tornapályán. Két kilométeres kör, a pulzusmérőm pántjában kifogyott az elem, úgyhogy csak az óra van nálam, és csak stopperként üzemel. 13 perc alatt teszem meg a kört, nem mintha számítana, de a végén azért rápillantok, csak a miheztartás végett. Ideális a talaj, látszik, hogy tegnap esett, de már épp annyira felszáradt, hogy nem sáros, de nem is kemény, nagyon finoman ruganyos a talaj. A kör után irány tovább, most kezdődik az izgalmas rész: keresztül az úton, be az erdőbe.

Rövid szakaszon együtt kanyarog a piros sáv és a piros kereszt jelzés, aztán a sáv jobbra leválik. Keskeny, egy ember szélességű ösvény, pár méter után egy kis pihenőhelyhez vezet: kiépített tűzrakóhely, padok. Nagyon szép az erdő, még javarészt zöld, de a földön már sárga levelek. Nagyon tetszik, hogy tudom, milyen közel vannak a környező települések és autóutak, itt mégis egy kicsi, de igazi erdőben futhatok. 

A piros sáv kiér egy szélesebb, autóval is járható erdei útra. Egy szajkó száll fel előttem, megcsodálom, gyönyörű, színes madár. Később valamilyen ragadozómadarat riasztok fel, nem ismerem fel, mert csak a sziluettjét látom hátulról, ahogy alacsonyan vitorlázik előttem az ösvényen. 

Gyönyörködöm az erdőben, nagyon kellemes tempót futok. Itt éppen csak apró emelkedők vannak, gyakorlatilag laposnak számít a terep, néhol átugrok egy-egy kidőlt fát. Sok helyen vannak pihenők, asztal, szék, a jelzés is eltéveszthetetlenül vezet, látszik, hogy gondozott parkerdőben futok. 

Megnéztem előre térképen, tudom, hogy a piros sáv majd beér egy földútra, ahol a jelzés jobbra fordul Fehérvár felé, de nekem balra, Sárpentele felé kell majd mennem. Csak azt nem tudom, honnan fogom felismerni azt a földutat. Jellegzetes T elágazásba érek, szerintem ez lehet az, pont jön két futó Fehérvár felől, a biztonság kedvéért rákérdezek, ők is megerősítenek. Irány a jelöletlen szakasz Sárpentele felé, keresem a piros kereszt jelzést. Tudom, hogy valahol majd balra kell kanyarodnia, nagyon figyelek.

Köves, murvás útra érek, házakat látok a közelben, ez már Sárpentele. Rövid ideig oké, sejtettem, hogy be kell futnom a faluba, de vajon hol lesz a jelzés? Elhagyom a víztornyot és néhány házat, a kis templomnál valószínűleg temetésre gyülekeznek az emberek. Kicsit arrébb megkérdezek egy párt: nem tudják, de ahogy mutatom nekik, merről jöttem, visszafelé meg is látom egy villanyoszlopon a piros keresztet. Érdemes volt megkérdezni :) Még egy kicsit aszfalton vezet az út, mellettem az erdő, hopp, ott nyílik egy ösvény, csak nem arra kell mennem? Belesek, és igen, ott a jelzés.

Hát, ez a piros kereszt még sokkal szebb, mint az idefelé vezető út volt! Nem is gondoltam volna, ide majd elhozom a gyerekeket is. Megint pihenők minden kanyarban, hatalmas kiszáradt fák, egy helyen fakitermelés nyomai. A lábam előtt félreérthetetlen jelei annak, hogy előttem lovasok is jártak erre.

Egyszer csak egy hatalmas, sudár tölgyfán szalagokat pillantok meg. Mi lehet ez? Megállok egy kicsit megnézem. A fatörzsön újnak látszó, házikó alakú faragott fa tábla, egy arckép és a felirat: Guszti fája. A szalagok temetésen használatos szalagok, különféle természetbarát szövetségek, túrázó társaságok búcsúszavaival. Meghatódom, ez egy emlékhely, küldök én is egy köszönést Guszti bácsinak, és itthon utánanézek, mit is láttam.

Pár méterrel a fa után kiszélesedik az erdő, kis tisztás, újabb tűzrakóhely, padok, hatalmas esőbeálló, osztálykirándulásra is alkalmas hely. A szélén szikla:

Forrás: http://www.panoramio.com/photo/57535058

Az esőbeállóban kisebb társaság falatozik, a tisztásról pedig vagy hat ösvény ágazik szét. Megkérdezem, merre megy tovább a piros kereszt, de nem tudják, úgyhogy be-benézek az ösvények elejére, majd megtalálom: egyenesen vezet keresztül a tisztáson. Hamarosan behallatszik az erdőbe az autók zaja. A lábam alatt valami csillan: megtorpanok egy pillanatra, és felveszem az első idén talált vadgesztenyét. Tudom, hogy már közel vagyok. Nemsokára beérek a piros jelzéssel közös szakaszra, innen már egyenesen vezet az utam a műútig. Keresztülfutok rajta, és levezetésképp futok még egy kört az erdei tornapályán. Nagyon kellemes, élvezetes, abszolút nem megerőltető erdei futás volt, finom levegőn és szép környezetben.

Táv: 8.5 km     Idő: 54:54     Tempó: 6:28 perc/km     Kalóriák: 595