Miért Terepnyúl?

Lassan ott tartok, ahol abbahagytam, amikor az Egy boszorka blogot indítottam. Volt öt blogom: egy Marcinak, egy Regőnek, egy kertészkedős, egy konyhás és kreatív, egy olvasónaplós. Aztán megelégeltem, képtelenségnek éreztem öt blogot kezelni, és úgy döntöttem, ez mind én vagyok, tehát legyen egy közös blog, amiben az összes engem érdeklő témáról írhatok. Aztán nem akartam az egyboszorkát túl sok képpel terhelni, így nyitottam egy másik e-mail címmel fotóblogot, mostanában pedig azon rágódtam, hogy ha mindenről írnék, amiről szeretnék (már ha lenne annyi időm) akkor szegény nagyon elmenne futós irányba. És hátha nem érdekli mind a 126 olvasómat (de jó, hogy ennyien vagytok :) ) az összes futóélményem.

Igazából én se írtam volna mindenről, nem is írtam az elmúlt egy évben sem, csak mérföldkövekről. Viszont úgy érzem, és remélem, most kezdődnek az igazi-igazi élmények.

Rátaláltam ugyanis a terepfutásra. És tele tudnám ömlengeni vele a blogot. Eddig azt mondtam magamról, anonim alkoholista vagyok a futás terén, úgy vagyok, mint ők az ivással, csak fordítva. Ők azt mondják, xy vagyok, alkoholista, húsz éve nem iszom. Én meg Timi vagyok, utálok futni, egy éve futok. Na jó, persze nem utáltam végig egy évig, nagyon sok örömet találtam benne, de azt, hogy igazán élvezzem, vigyorogjak közben, és csodáljam, hogy ez milyen jó, a terepfutásban találtam meg. Nem vagyok még tapasztalt: az igazi tereptapasztalatot eddig egy dobogókői futás és a Baradla Trail jelenti - az ezekről szóló beszámolóimat átmásoltam ebbe a blogba. De szeretnék egyre tapasztaltabb lenni, fejlődni is, megismerni sok helyet, útvonalat, bejárni erdőket és mezőket, és mindent leírni, hátha másokat is érdekel, kedvet csinál.

Régebben nagyon szerettem túrázni. Illetve most is szeretek, de hosszú éveket kihagytam. A gyerekkorom után Marci kiskorában volt egy olyan időszak, amikor gyakrabban túráztunk, aztán a kicsik születése óta ez nagyjából elmaradt, bár Péterrel a nyaralásaink, hosszú hétvégéink mindig tartalmaztak ilyesmit is. Most aztán visszatérek az erdőkbe, a turistaútvonalakra, csak éppen már nem bakancsban, hanem futócipőben.

Ja, és hogy miért Terepnyúl? Ezt Péter mondta, amikor a nyakába estem a Baradla Trail céljában. Hogy futok, mint a nyúl, és most már terepen is. Hát ezért :)