Tési Bükkös tanösvény

Vissza a lóra! Kicsit sokáig tartott, júliusban szálltam le a lóról, amikor az a rosszul levős futásom volt, illetve nem is, aztán próbáltam még egyet, ahol ugyan nem volt gond, mégis úgy éreztem, nyáron ez nem annyira esik jól nekem, a gyerekek szünetében idő se jutott annyi, illetve a fő cél a maraton volt, nem akartam erőltetni a terepet.

Ősszel aztán voltam két teljesítménytúrán futni, illetve túrázni, de az az igazi, tőlem megszokott, egyedül új utakat felfedezős futás máig kimaradt. Most már túl vagyok a maraton utáni háromhetes regeneráló edzésterven, ráadásul lett edzőm is, az általa előírt első hét utolsó edzése volt ez a mai, a cél 18 km könnyű futás terepen.

A család most nem jött velem, illetve értem, így kört kerestem és közelit, hogy az utazással ne menjen el sok idő. Hamar beugrott, hogy meg kéne nézni a Tés környékére épült új kilátót és a vele együtt átadott tanösvényt. Ez 14 km, de még négyet simán hozzáteszek pluszban a környéken.

A kilátó átadásával májusban tele volt a net, de a tanösvényről semmi infó, csak annyi, hogy átadták és nyolc állomásos. De hogy pontosan hol van, milyen jelzés... Egy geocaching bejegyzésből és egy korábban arra járt futótárs emlékeiből próbáltam tájékozódni. A fix pont a tési Erdei büfé volt, azt tudtam, hogy ha ott megállok, a kékről letérve közel a kilátó. Odaérve azonban azt láttam, hogy a büfétől a kéken elindulva a tanösvény utolsó tábláját találom, én meg szerettem volna az elejéről, szépen sorban menni. Visszamentem, megkérdeztem a büfében, de ott is csak azt mondták, itt indul. Hogy elkezdjem a kilométergyűjtést, először mégis kifutottam a faluból Csőszpuszta felé, és ahol a tábla erdei kerékpárutat és kilátót jelzett, ott kanyarodtam be az erdőbe. Így láttam meg a kilátót először:

Ez pedig a kilátás a még párás reggelben. Távolban a szápári szélkerekek, Jásd és a Keleti-Bakony dombjai:

És igen, az erdő ilyen színű. Fantasztikus volt a látvány végig, főleg, amikor még a Nap is kisütött.

Innen sem volt egyértelmű, hogy merre kell indulni, de szerencsére az első irány jó volt. Rózsaszínű T jelzésű a tanösvény, nem szabvány jelzés, egyelőre semmilyen térképen nem találtam, úgyhogy bízni kell benne, ami nem egyszerű, mert nem túl gyakori a jelzés. Cserébe a tanösvénytáblák szépek és jók, és az útvonalon irányjelző táblákat is kitettek a kéktúrázóknak, kerékpárosoknak.Egy egészen rövid ideig együtt halad a kék túrával, de aztán a kék elmegy Jásd felé, a tanösvény meg tovább tekereg az erdőben, nagyrészt a kerékpárutat követve.

Én most visszafelé haladtam rajta, a kilátó az utolsó előtti állomása, így nekem a második volt. Az ötödiknél, 6 km körül a tábla szerint a jobbra nyíló jelzetlen ösvény levezet a jásdi Szentkúthoz - lekanyarodom, úgyis kell a kilométer is, a szint is, mert a kerékpárút nagyon szelíden hullámzik. Mint kiderül, érdemes, nemcsak a Szentkút miatt, hanem az erdőből a füves dombra kilépve megpillantott panoráma miatt is.

Jásd látképe

Szentkút

Mária

A patak meg az árnyékom :)

Ja, és a sok gyönyörű erdős képet ki is hagytam, amiket még a kerékpárúton fotóztam. Elnézést, ha túl sok, nekem nem tud elég lenni, fantasztikusan szép volt az erdő.

A Szentkút után visszamentem a jelzetlen ösvényen, amerről jöttem, dombnak fel, belegyalogolva, majd újra kiértem a kerékpárútra, talán egy kilométer volt az egész kitérő. Futottam tovább, a szokásos enyhén emelkedős, lejtős, hepehupázós bicikliúton, amíg el nem értem a harmadik táblát, a Csepegő-árok bejáratát. Illetve a rendes irányból haladva a kijárata lenne...

Lombhullás

Szurdokbejárat

Itt letér a tanösvény-jelzés az erdőbe, nincs is ösvény sem, vagy olyan pici, járatlan, hogy ennyi avar alatt már nem is látszik. A Csepegő-árok elég lélegzetelállító, olyasmi, mint a Római-fürdő szurdoka patak nélkül, vagy a Vértesben a Mária-szurdok. Csak hóolvadáskor vagy esőzésekkor folyik benne a víz. Az árkon át kell kelni, majd mászás következik sziklákon, nagyon kell figyelni a rózsaszín T betűket a fákon, itt szerencsére sűrűbben vannak, de mivel ösvény nincs, akármelyik irányban is lehetnek. Egy ponton el is veszek, állok és nézek körbe, az utolsó jelzett fát megjegyeztem, de hogyan tovább? Lett is itt egy 17 perces kilométerem. Végül hosszas kutakodás után visszamentem ahhoz a fához, megkerestem a másik oldalán is a jelzést, és tippeltem, hogy a másik irányból merről érkezhetnek azok, akik innen kell, hogy lássák a T jelet. Ezen logika alapján megtaláltam a következő fát, és néhány ilyen után egy nagyon halvány ösvényfélét is. Azért abban a 17 perces kilométerben volt bennem egy kis pánik, se térkép, se gps nem mutat, legfeljebb vissza tudtam volna menni a kerékpárútra, ha nem találom meg az utat.

Így viszont felmásztam a szurdokból  - a rendes irányból haladóknak ez lejtő!

Csepegő-árok

A dombtetőn egy nem különösebben szép irtáson kellett átvágni, aztán meglett végre az ösvény is, és feltűnt néhány épület, valamilyen gazdaság, major, a kerítés mögött sok apró fekete malac legelészett, majd feltűntek Tés házai is. Kellemes aszfaltos kocogás következett, itt igazán a Tési-fennsíkon, a szem ellát, ameddig a pára engedi, magas és sík, ahogy a nevéhez illik. Kilátás jobbra és balra, a távolban a Magas-Bakony.

Enyhe emelkedő után lassan elértem a falu szélét, és nicsak, a temetőnél az első tanösvénytáblát! Tehát innen indul, ezt kellett volna megkeresnem reggel, csakhogy a falun belül semmi irányjelzés, turistajelzés nem segít. Gyakorlatilag az erdei büfétől keresztül kellett volna vágnom a teljes falun a temetőig, és így menni a helyes irányba. Persze így is ugyanazt láttam :) és most már aki ide akar jönni, ezt az irányt javasolnám, mert könnyebb megtalálni az elejét. 

A temetőtől látni az egyik híres tési szélmalmot is:

Csak alig, de ott van

Keresztülfutottam a falun, az erdei büfé közelében értem el a tizenötödik kilométert, a terv 18 volt, tehát lekanyarodtam még egyszer a kék jelzésre, és megnéztem a kilátót a másik irányból, délidőben is.

Innen a reggeli úton haladtam tovább, de most csak addig, amíg a kék és a tanösvény el nem ágaznak egymástól. Ott most a kéket követtem, felmásztam a Siska-kúti üregekhez, majd vissza Tés felé.

 

Innen már csak egy kis dombfutás, és újra az erdei büfénél voltam. Picit túlfutottam rajta, hogy precízen meglegyen a 18 km, majd vissza, és meg is érkeztem.

A tempóról még nem is írtam. Az elején, mivel főleg enyhe lejtő volt, nagyon jó tempót sikerült futnom, bőven 7 alatt. Egyéni terepfutásokon egyelőre a célom 9 perc/kilométer, erre a futásra most nagyjából 2 óra 40 percet szántam. Ezekkel az első viszonylag gyors kilométerekkel sikerült megágyaznom a későbbi komoly emelkedőknek, meg a 17 perces útkeresésnek a szurdokban. Ott erősen lelassult az átlagom, nyilván :) végül összességében átlagosan 8:36 lett, aminek nagyon örülök, mert bár eleinte nagyon könnyű terepnek tűnt, végül volt benne minden, és a szintemelkedés 526 méter lett. A két hét múlva esedékes Naszály Trail ennél sokkal keményebb lesz, de legalább van remény :) és visszaültem a lóra, ez a lényeg.

18.01 km     2 óra 34 perc     8:36 perc/km     526 m szint