Ezen a túrán már jártam egyszer, mégpedig a leghosszabb távon, akkor az volt életem leghosszabbja (36 km, hát, ezt azóta megdupláztam :) ) és az az emlékem, hogy elképesztően gyönyörű túra volt, Zircről indulva hosszan a Cuha-patak völgyében, hóvirágmezők mellett és patakátkelésekkel. Most Csongorral mentünk, és sajnálkoztunk, hogy a 7 és a 22 kilométeres táv között nincs még egy tizenvalahány kilométeres. A 7 km már a hétévesnek sem kihívás, a 22 viszont még korai lett volna, úgyhogy egyelőre a rövidre mentünk, talán jövőre megnézzük a közepeset.
Gyönyörű időnk volt, bár az elején, amíg bele nem jöttünk a mozgásba, kicsit fáztunk, viszont a nap a túra nagy részében ragyogóan sütött. Most az első ellenőrzőponttól másfelé kanyarodtunk, mint az előző alkalommal, amikor a hosszú távon vettem részt: kihagytuk a Cuha-völgyet, helyette jártunk a Pintér-hegy oldalában, és az első látványosság, amivel találkoztunk a grófi sírkert volt.
Nyílik már a kankalin, hóvirágot is találtunk és itt-ott egy-egy odvas keltikét, de ez még nem az az igazi tavaszi időszak, amikor terítve van vele az erdő alja. Csongor folyamatosan versenyzett az elénk kerülő családokkal, mindenkit utol akart érni, és amikor az ösvény kényelmetlenül sáros volt neki, akkor mellette a fák között, sokkal bonyolultabb, kanyargósabb és szerintem nehezebben járható útvonalon haladt - bármivel ő jóval kisebb, nálam könnyebben elfért a sarjadékfák között.
Énekelt, elszórakoztatta magát, medvét játszott, egyszer talált egy legófigurát a zsebében, és egy ideig vele túrázott. Találkoztunk egy vizslával, aki nagyon lelkesen, lobogó fülekkel és nyelvvel szaladt újra és újra előre, majd vissza a gazdájához, minket is mindig érintve, ő nagyon tetszett neki. A második ellenőrzőpontnál, a Fiatalító-forrásnál leültünk egy kicsit, megette a szendvicsét, és innen már csak két kilométer volt vissza.
Nosza, a kék jelzésen Csongor szökdécselni kezdett, alig bírtam tartani vele a tempót, újra meg akart előzni mindenkit, és drukkolni kezdett, hogy ő meg akarja nyerni a túrát. Mondtam neki, hogy ez nem verseny, de igazából, mivel amint lehetett rajtolni, mi elindultunk, és gyerekkel túrázókhoz képest szerintem Csongor elég jó tempót diktált - még az is lehet, hogy az elsők között érünk vissza. Az én órám szerint 7,8 km és kerek két óra volt, amit megtettünk, és Csongoron semmi, de semmi fáradtságot nem éreztem.
Megkaptuk a jelvényt és az emléklapot, majd meg se állva átsétáltunk a Bakony Múzeumba. Csongor már nagyon várta, hogy ezt a kiállítást megnézhesse, ugyanis sokat hallott róla a bátyjától: hogy ősállatok csontvázai vannak kiállítva, és abban a teremben a hangjukat is lehet hallani! Kicsit félelmetesebbre számított, de azért élvezte, és a többi diorámát is alaposan megnéztük. Szerintem már óvodás kortól érdekes lehet a kiállítás, állatszeretőknek kisebb gyerekekkel is, érzékenyebbekkel - akiket zavar a preparált állatok látványa, vagy félhetnek az ősállatok bejátszott hangjától - inkább nem, vagy nagyobb korban. A második emeleten látogatható az apátsági könyvtár is, fotó alapján gyönyörű, de mi most kihagytuk, inkább felnőtteknek vagy legalább felsős gyerekekkel érkezőknek ajánlom.
Ettünk egy sütit, én ittam egy kávét a Monostor cukrászdában, és mivel még mindig csak kora délután volt, egy kis autózást hozzátettünk a programhoz, és megnéztük Bakonybélben a Pannon Csillagdát is. Sajnos addigra beborult az égbolt, így a távcsövekbe nem nézhettünk bele, de a kiállított anyag, a rövid szakvezetés és a planetárium is igencsak érdekes volt. Ti is menjetek el, vannak érdekességek a Hold- és a Mars-kutatásról, a bolygókról és a galaxisokról, de Galileiről és a távcsövekről is. Ha mázlitok van, a kupola távcsövei is használhatók :)
Reguly Antal teljesítménytúra
7,86 km
160 m szint
2 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése