Az előző részben a Mátraszentistvántól Galyatetőig tartó bemelegítés után két nap alatt eljutottunk Kékestetőről Sirokra, majd onnan Bélapátfalvára. Most folytatjuk a túrát Bánkúton át Mályinkára és onnan érkezünk haza.
3 .
nap - Át a Bükk-fennsíkon Bélapátfalvától Bánkútig
 |
| Hajnal Bélapátfalva vasútállomáson |
 |
| Pecsételés nappal szemben |
 |
| Napkelte árvalányhajjal |
 |
| Gyári-tó |
A Lóczy-forrásban nem bízom, de folyik, bár nem a foglalásból, hanem búvópatakként a földből tör elő. Merítünk belőle, és megyünk tovább, lassan kezd emelkedni az út. Aztán letér az aszfaltról, és itt indul az igazi szerpentin: hát persze, hiszen fel kell jutnunk a fennsíkra 900 méter fölé. Innentől a sűrűn elhelyezett OKT táblákon nem is a távolságot, hanem a magasságot figyeljük: jó látni, milyen szépen emelkedünk.
 |
| Lóczy-forrás |
 |
| Pihenő a Katonasíroknál |
A Katonasírokig még nem olyan „igazi” az erdő: vannak benne napos, gyomos foltok. Itt azonban már hatalmas fák alatt reggelizünk a lombokon áttörő, de még nem igazán meleg napsütésben. Ez a leghűvösebb napunk, a fennsíkon, a sűrű erdőben alig érezzük a hőséget. Reggeli után tovább kaptatunk felfelé - én itt szinte gyermeki örömmel járok, nekem minden különleges, odavagyok a földből egyre-másra kibukkanó fehér mészkövekért, a karrmezőkért, nagyon vágytam ide. Az Ördög-hegy nyerge után az Őrkő-rét következik, itt már 800 méter fölött járunk.
A „kövek” jó részét kihagyjuk - minden kihagyott látnivalót sajnálok, de gyerekkel, napi húsz feletti kilométeren, főleg ezen a terepen nem nagyon fér bele plusz táv és emelkedés. Ez a szakasz így is rengeteg élményt tartogat: a Pes-kő kaputól, aztán később a Vörös-kő oldalából is nyílik panoráma. Még előtte azonban el kell mondanom, hogy ha valaki azt gondolta, hogy a fennsík egy hegytetőn lévő lapos területet jelent, az a Bükkben igencsak meglepődik: a korona név sokkal találóbb. Amellett a talaj sem könnyíti meg a túrázó dolgát: köveken, sziklákon, karrmezőkön vezet ez út. Mindezt nem panaszként mondom, én ugyanis odavoltam a vidék szépségéért és elképesztő változatosságáért.
Ezt a 22 kilométeres túraszakaszt megint nem szakítja meg
település, így víz és étkezési lehetőség sincs, de most szerencsére van
mindenünk, és a meleg sem kínoz annyira. A Katonasírok után a következő pihenőt
a Cserepes-kői
barlangnál tartjuk. Mások pálmafás tengerpartokra vágynak, nekem ez volt az
egyik többéves álmom, iszonyú boldog vagyok, hogy végre ezen az ikonikus
helyszínen lehetek. A barlang összkomfortos és nyáron légkondicionált is, egy
élmény betérni a nagyjából 17 fokba. Kályha, főzőedények, ágyak, matracok és
hálózsák, száraz tüzelő és még némi elemózsia is akad. Beleolvasunk a
vendégkönyvbe és bár mi nem itt éjszakázunk, azért én írok is. A barlang előtt
ebédelünk, amikor újabb túrázó érkezik a kutyájával. Kiderül, hogy ő a
répáshutai erdész, és neki ez inkább csak egy séta a lakóhelyéről. Tőle kapjuk
a túra egyetlen közös fotóját a Vörös-kő-bérc oldalában.
 |
| Csongor és a kilátás a Pes-kő kaputól |
 |
| Cserepes-kői barlangszállás |
 |
| Az egyetlen közös fotónk. Köszönjük! |
 |
| A kilátás nélkülünk |
Innen egy hosszú lejtő következik a bükki őserdőrezervátumig. Ennek a mára 375 hektáros területnek az első részét több, mint 200 éve kivonták a termelésből. Azóta egyre növelték a területet, mára szigorúan védett: itt a fák állva halnak meg. Nem is vezet át rajta a kék túra sem, belépés csak engedéllyel - de hosszan haladunk a kerítés és tanösvénytáblák mellett. Aztán újabb mászás következik a Tar-kőig, amelyhez viszont nem hagyjuk ki a kitérőt: csak néhány száz méter, alig emelkedik, és a kilátás mindent megér.
Innen már lassan lefelé kezdünk tartani, bár reménykedem benne, hogy nem veszítünk túl sok magasságot, hiszen a végén mégiscsak fel kell majd másznunk Bánkútra. Egyszersmind alig várom a Zsidó-rétet, hogy egyik ámulatból a másikba essek. Csongor viszont nem, ő rosszabbul bírja a meleget, duzzogva megy elöl, most nem lehet vele beszélgetni, csak túl akar lenni ezen a részen. Én viszont ámulok és bámulok: töbrök, facsoportok, zöld füvű rét, amit sehol máshol nem látni július végén. Alpesi hangulat, fenyők és tiszafák, és fel-le hullámzik az egész táj. Egymást követik a rétek erdős szakaszokkal meg-megszakítva: Keskeny-rét, Zsidó-rét, Faktor-rét - közben egy esőbeállóban, majd a Faktor-réti Madonnánál pihenünk. Most már igazán nincs messze a cél!
 |
| Zsidó-rét |
 |
| Virágos rét, a háttérben egy töbör fala |
 |
| Töbör |
 |
| Faktor-réti Madonna |
A Faktor-rét túlsó végén meglepetés fogad. Már tegnap is sokat bizonytalankodtunk amiatt, hogy a kék jelzés hosszú szakaszokon le van festve fehérre. Most itt a magyarázat: jelzésfelújítás folyik, a Bánkútra vezető utolsó emelkedő aljában találkozunk a jelzésfestőkkel. Megcsodáljuk, élőben még nem találkoztunk ezzel, és persze meg is köszönjük a munkájukat. Aztán nekivágunk az utolsó hegynek: villanyvezeték nyiladékában, szederbokrok és csalán között kapaszkodunk felfelé. Csongor itt élénkül fel, ezt nagyon szeretem benne: amikor belőlem kezd elfogyni a szufla, akkor ő rákapcsol, és lélekben szinte felhúz az utolsó erőpróbán.
És ott van Bánkút! Fényképezkedünk a parkoló kéktúratáblájával, útbaigazítást keresünk a turistaház felé - szerencsére közel van és lefelé, viszont egy teremtett lelket nem találunk ott, és minden zárva, térerőt nem találok a telefonomon. A pecsétet megtaláljuk, aztán körbejárok és megnézek minden ajtót és ablakot, mígnem az egyikből kiszól az üzemeltető hölgy anyukája. Azért átfutott a fejemen, hogy mi lesz, ha szállás nélkül maradunk - de szerencsére megkapjuk a kapukódot, bemehetünk. Jöhet a zuhany, a pihenés, a szobából telefonálni is sikerül és eldicsekszünk azzal, hogy 58 óra alatt teljesítettük az OKT70-et! A turistaház éttermében fejedelmi vacsora vár. Nagyon elégedettek és boldogok, no meg persze fáradtak vagyunk - holnap már csak 8 km lefelé!
4 . nap (ami valójában az 5.) - Mályinkára és haza
Az utolsó nap már csak levezetés. A turistaház a bánkúti
sípálya lábánál áll, ide alig süt be hajnalban a nap, amikor lefelé indulunk
először füves talajon, majd kényelmes erdei úton. Csongorral arról beszélgetünk,
milyen ötlet lenne innen bobpályát építeni Mályinkára: 8 km csúszás,
kéktúrázóknak ingyen! Ez az ösvény már végre folyamatosan lejt, ennek ellenére
már szívesen megérkeznék: a lábaim azt hiszik Bánkút volt a túra vége, pedig
busz csak Mályinkáról indul, tehát össze kell szedniük magukat! Csongor
szökellve halad előttem, néha alig látom, mígnem elesik és elered az orra vére.
Nem ijedünk meg: a fejét nem ütötte be, ő ilyen orrvérzős típus. Azért jó
néhány zsepit elhasználunk, mire tovább indulhatunk, de persze nem lassít a
tempóján. Keresztezzük a Baróc-patakot, csodálkozunk a bővízűségén - tudom,
egészen sok működő patakot és forrást említettem a beszámolóban, de sokkal több
kiszáradttal találkoztunk. Elhaladunk a Pirító-kő
igazán impozáns sziklái mellett, itt-ott felbukkan a fák között a Bánkútra
vezető műút. Végre feltűnik a falu - Csongornak reklámoztam a felette magasodó,
viszonylag új kilátót, de csalódnunk kell: veszélyessé vált, ezért nem
látogatható.
 |
| Az utolsó szép kilátás |
 |
| Pirító-kő - látjátok mellette Csongort? |
Kis ösvényeken ereszkedünk lefelé a Sanyi kocsmáig, ahol pecsét és jutalom kóla vár, na meg egy kis útbaigazítás. Mályinka nagyon szép kis falu - voltunk már itt, de nem sétáltunk még keresztül rajta - itt még létezik az út mellé ültetett szilvafasor, ami a néhány héttel utánunk jövőknek majd csillapíthatja az éhét. Megtaláljuk a buszmegállót, én frissítek magamon: szandálra cserélem a túracipőt és a zoknit, lecipzározom a nadrágom szárát és belegázolok a patakba. Aztán jön a busz: Dédestapolcsányon át Egerbe utazva búcsúzunk a Bükktől, egyre távolabbról nézzük, merre is járunk. Egerből aztán kényelmes vonatozás, és itthon a család vár. Öt nap, összesen a 0. napi sétával Galyatetőre és a mai a levezetéssel 85 km: életreszóló élmény volt, és elképesztően büszke vagyok Csongorra!
Egy kis statisztika:
Kéktúraszakaszok szerint:
20. szakasz: Mátraszentistván-Galyatető 5 km, 295 m szint
21. szakasz: Kékestető-Sirok 22,5 km, 670 m szint
22. szakasz Sirok-Szarvaskő 18 km, 585 m szint
23. szakasz Szarvaskő-Mályinka 40,3 km, 1785 m szint
Napokra bontva:
0. nap: Mátraszentistván-Galyatető 5 km, 295 m szint
1. nap: Kékestető-Sirok 22,5 km, 670 m szint
2. nap: Sirok-Bélapátfalva 29,2 km, 1105 m szint
3. nap: Bélapátfalva-Bánkút 21,1 km, 1140 m szint
4. nap: Bánkút-Mályinka 8 km, 125 m szint
Összesen: 85,8 km, 3335 m szint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése